Ruby Saw – Inferno
Dante után szabadon, Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Első blikkre talán nem érthető, hogy Ruby Saw miért választotta Dante híres szállóigéjének egy részletét a regénye címének, azonban a tartalom ismeretében, nos, jobbat nem is találhatott volna rá.
Az Inferno egy olyan történet, ami élve eszi meg az olvasóját, mindenféle elkábítás nélkül. Egy kegyetlen világ még kegyetlenebb mindennapjaiba enged bebocsájtást, amiben az a legszörnyűbb, hogy léteznek olyan emberek a mi valóságukban, akiknek ez nem csak egy könyves elbeszélés.
A könyv borítója nagyon érzéki és szép. A színei már itt a fedőlapon megjelenítik azokat a színeket és érzéseket, amik a könyv olvasása közben is felbukkannak. A betűtípusok jó választások. Az „Inferno” szóé pont olyan határozott és kemény, ahogyan magát az épületet képzelem, ahol az események, majd teljes részei játszódnak.
A történet elején megismerjük a főszereplő lányt, Raven Jacobs-t, akit egy rendőri kihallgatás kellős közepén találunk. Elsőre kicsit hirtelennek tűnik az egész, és értetlennek, de hamarosan kiderül, hogy Raven azért került egy vallatószobába, hogy elmesélje azokat a kegyetlenségeket, amik vele történtek nagyon rövid idő leforgása alatt. A gyanútlan lányt egyik pillanatról a másikra elrabolják, majd egy számára ismeretlen helyre viszik, ahol megalázzák, és olyan dolgok megtételére kényszerítik, amit önszántából sosem tenne. Azonban ez nem az a hely, ahol dacolhat a fogva tartóival, ha élni akar, mindent meg kell tennie, amit csak megparancsolnak neki. Ravennek nagyon nehezére esik betartania a szabályokat, de újdonsült barátnője és az állandó remény a szabadulás iránt, segít elég erőt adni neki.
Ez a könyv számomra azért volt különösen jó – már ha szabad így fogalmazni, amikor valójában ez egy nagyon dark sztori –, mert sajnos ez simán készülhetett volna igaz történet alapján is. Az emberkereskedelem és a prostitúcióra való kényszerítés napjaink problémája is. Ahogy a történetben, úgy a valóságban is emberi sorsok mennek tönkre akár csak pár óra leforgása alatt. Ruby szerintem tökéletesen festette le Raven szemén keresztül, hogy ez a helyzet mennyire kiszolgáltatottá tudja tenni az embert, és hogyan kényszerül arra, hogy teljesen kiforduljon önmagából.
A történet cselekménye gyorsan pergő és végig nagyon érzelmes. Könnyű Ravenre hangolódni, és majd végig a könyv alatt az olvasó is szorítani kezd neki, hogy megtalálja a kiutat ebből a földi pokolból. A többi mellékszereplő is nagyon érdekes, ahogyan a kapcsolatok alakulásai is egymás és a főhősnő iránt. Szívderítő volt szembesülni vele, hogy abban a rothadó erkölcsű helyen, azért még nem haltak meg teljesen a pozitív érzelmek.
Az Inferno az írónő Álomfogó sorozatának első kötete, de ugyanakkor kapcsolódni fog a 2021 decemberében érkező Savages- Vadak történethez is.
Dream Baby
Ha kedvet kaptatok az olvasáshoz, itt tudjátok beszerezni: Book Dreams Kiadó
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Szól a díszesre festett felirat az Inferno vörös termében. Azonban ez nem a vendégekre vonatkozik, hanem a lányokra, akik fogságban vannak. Akik akaratuk ellenére játsszák el a megközelíthetetlen dámát. Az életük a tét. Elraboltak, meggyaláztak, kényszerítettek. Nem adom könnyen magam! Nem adom meg az örömöt Vergilius-nak! Szerepbe kényszerülök, a színpad az enyém, a nézők pedig velejéig rothadtak. Pénz beszél, könny csurran, a lányok összeszorított ajakkal táncolnak; mert félnek. Felveszik az álarcot, behódolnak, de a lelküket nem adják.
Kiszabadulok! Nem hagyom, hogy így múljon el az életem.
Megtörhetsz, de meg nem ölhetsz!
