Susannah Skiethen: Liberty Land, A menedék
Nagyon izgatott voltam emiatt a könyv miatt, hiszen az első előolvasási lehetőségem a kiadónál. Ezúton is szeretném megköszönni az írónő bizalmát, hogy így, még ismeretlenül is, de rám merte bízni a történetét.
Túlzás nélkül Susannah ezen könyvében egy csodálatos és rendkívül összetett történetet ismerhettem meg. Volt sejtésem a fülszöveg alapján, arról a világról, amelynek átmeneti vendége leszek, ám hamar bebizonyosodott, hogy ez a könyv sokkal több dologról szól, mint egy egyszerű, ám nehéz hazalátogatásról.
A borító szerintem nagyon egyedi, mind stílusilag, mind a megjelenés tekintetében. Nagyon tetszenek a színei, amik erősen megidézik a western és a farm világát. A cím és az alcím betűtípusa bomba jó! Tökéletes választás volt a könyvnek.
A kötet bár látszólag csak egy egyszerű történetet mesél el, sokkal mélyebb tartalma van. Egyszerre szól önmagunk megismeréséről és az emberi kapcsolatok sokféle alakulásáról. Sokat tanít a barátság, a hűség, a szerelem, de a bizalom kiépítéséről is.
A történet nagyjából tíz karaktert mozgat, akik közül legalább ötöt főszereplőnek tartottam annak ellenére, hogy a könyv végig Meddie szemszögében játszódik. Minden karakter kidolgozott volt és határozottan tartották magukat a számukra kijelölt stílusjegyekhez. Meddie nagyon szerethető karakter volt, annak ellenére, hogy kegyetlenül elbánt vele az élet. Emiatt volt benne egy örökös menekülési kényszer, de ő maga is tudta, hogy ki kell lépnie a saját félelmei mögül. A könyvben sokszor került nehéz választási helyzetek elé, de végül mindig rájött, hogy merre kell tovább haladnia.
Derek egy nagyszerű férfi karakter volt, akit örömmel vizionáltam magam elé. Tetszett a határozottsága, a kiállása és az, hogy végletekig hű volt Liberty Landhez. Néha kissé szeszélyes volt és igazságtalan, de megismerve, hogy a múltjában mik ejtettek rajta maradandó sebeket, világossá teszik a modora eredetét.
A történetet nagyon könnyű volt elképzelnem, mivel láttam a Heartland és a Mcleod lányai című sorozatot, így el tudtam képzelni Meddiék farmjának a működését. Tetszett, hogy az írónő ilyen jól leírta a helyszíneket és a különböző munkálati procedúrákat. Szinte láttam és hallottam magam körül az állatokat, vagy a gépek hangjait.
A cselekmény maga nagyon szövevényes, ezért nagyon izgalmasnak találtam. Sok volt a titok és még több a váratlan fordulat, ami sokszor eléggé megnehezítette a szereplők életét. Derek és Meddie kapcsolata egy külön érzelmi utazás, és nagyon szurkoltam nekik, hogy végül sikerüljön legyőzniük az eléjük kerülő akadályokat.
Még ugyan nem volt szerencsém mást olvasni Susannahtól, de biztos vagyok benne, hogy ezzel a könyvével jó magasra feltette a lécet, és sok olvasó szívébe belopja majd Liberty Landet.
Dream Baby
Ha kedvet kaptatok hozzá, itt tudjátok beszerezni: Book Dreams Kiadó
Fülszöveg:
Madison Harper az őt ért csalódások elől Dallasba menekül, ahol úgy gondolja, talán megtalálhatja a megérdemelt boldogságot, azonban élete ott is megfeneklik. Nagyapja kérésére egy év távollét után visszatér a családi birtokra, Liberty Land-re, ahol a múlt árnyai újra kísérteni kezdik. Egy baleset következtében a sors az útjába sodorja Dereket, aki mogorvasága és folyamatos elutasítása ellenére is vonzza a lányt. A férfi saját élete viszontagságai elől keres menedéket a birtokon, ahol kettejük élete összefonódik. Szüntelenül igyekszik ellenállni Maddie vonzerejének, ahogy a lány is küzd az érzéseivel, amit a felbukkanó exvőlegény, Drew csak továbbbonyolít, hiszen nem hagyja elfelejteni a múltját. Maddie és Derek napról napra közelebb kerülnek egymáshoz, de az életüket övező titkok megnehezítik a boldogsághoz vezető utat.
Vajon elég erős a kötelék, ami összefűzi őket, hogy legyőzzék az eléjük gördülő akadályokat?
Fordulatos és szenvedélyes szerelmi történet a bizalomról és a veszteségekről.
„A lelkem olyan, mint a kiszáradt föld, ami a megmentő vízcseppre áhítozik. Te vagy a
nyári zápor, ami a tikkasztó hőségben akkor érkezik, amikor a legnagyobb szükség van
rá, mert éltet, táplál és erőt ad, megmenti a haldokló lelkem.”
