Interjúk

Interjú Nina Collins írónővel

Nina Collins. Egy tehetséges ifjú művész, aki gazdagítja a Book Dreams Kiadó íróinak táborát. Örökre szól című romantikus, regénye kapcsán faggattam egy interjú erejéig.

 

Minden író esetében oka van annak, hogy papírra vetik a gondolataikat. Ebből kiindulva egy egyszerű kérdéssel indítanék: te miért írsz?

Egyszerű kérdésre egyszerű válasz: Szeretek írni. Minden gyermeknek vannak távolinak tűnő álmai. Űrhajós, színész, rockénekes esetleg atomfizikus… Nálam az írás is egy ilyen volt. Egy-egy szuper történetet olvasva mindig eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha…

Aztán, ahogy cseperedtem, valahol elveszett út közben ez az álom és jött helyébe számos más vágy, de legbelül mélyen mindig ott volt, ott dolgozott bennem, és most újra a felszínre tört.

Mesélj valamit magadról, ki is Nina Collins? A legtitkosabb információk is érdekelnének. Úgyhogy ne fogd vissza magad.

Talán a legnehezebb kérdések egyike ez, hogy ki is vagyok én. Néha magam sem tudom 😀 Egyvalami biztos, nem vagyok túlontúl racionális ember. Szeretek elrugaszkodni a valóságtól, álmodozni, néha olyan dolgokról is, amelyekre nem sok esély van, hogy megtörténjenek. Szeretem az esőnapokat, hallgatni a kövér cseppek kopogását az ablakon, szeretek tüsszenteni. 😀 Imádom a frissen pörkölt kávé illatát. Szeretek hajnalig fent lenni, és másnap későig ágyban maradni….

Sokáig sorolhatnám.

Talán, amit még fontosnak tartok magamról, hogy szívügyemen viselem az állatvédelmet, és a rászorulók megsegítését.

Melyik volt az a pillanat – ha egyáltalán be lehet ilyen pontosan határolni – amikor úgy érezted, ez a te utad?

Nem is tudom. Amikor elkezdtem megírni az Örökre szól-t, igazából még nem gondoltam erre. Persze mondogattam én, hogy egyszer majd ott fog virítani a könyvesboltok polcain, de magam sem hittem benne. Akkor még abban sem, hogy be fogom fejezni, és az akkor néhány oldalnyi írásból igazi regény lesz. Aztán, mint amikor hirtelen minden a helyére kerül, elkezdték egymást követni az események, és egyszer csak itt találtam magam, ahogy éppen erre az interjúra válaszolok. 😊 De, hogy feleljek a kérdésre is, talán, amikor már a vége felé járt a történet. Az utolsó fejezetnél. Amikor már egyértelművé vált, hogy megcsináltam, megírtam. Azt hiszem, ekkor volt az a pillanat. 😊

Érdekelne, hogy mit vársz az írástól, a könyveidtől? Vannak-e nagyratörő terveid például hollywood-i megfilmesítés vagy más célok vezérelnek?

Azt hiszem, valahol a legtöbbünk gondol arra, még ha csupán néhány megmosolyogtató pillanatig is, hogy de jó lenne, ha egyszer filmre vinnék a történetet, de kifejezetten nem ilyen célok vezérelnek. Az írás számomra egy izgalmas utazás az önismeret hullámvasútján, és egyben kemény munka is. Szeretnék fejlődni, szeretném látni, hogy az írásaim miként lesznek jobbak és jobbak. Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretnék befutott szerző lenni. Igen, szeretnék. De a legfontosabb, hogy ha nem is az egész világ, egy szűk réteg szeresse az írásaimat, és magára találjon bennük.

Ha már Hollywood… Kit tudnál elképzelni a főszereplőidnek híres személyek közül?

Will karakterének egyértelműen Scott Eastwood-ot választanám, Nathan karakterének pedig Jay Ryant. A női szereplők esetében kissé engedékenyebb vagyok, de ha hirtelen kellene választanom, akkor Rosie szerepét Victoria Justice, Lou szerepét pedig Sophia Bush kapná meg.

A karakterábrázolásaim küllem szempontjából egyébként eléggé felületesek, okkal. Szeretném hagyni, hogy az olvasó maga képzelje el olyannak, amilyennek szeretné, így csak körvonalakban írom le a külső tulajdonságaikat.

Bibury, az angliai álomtelepülés – mert én csak így hívom, amióta megláttam. Bevallom, amikor megpillantottam a képet az olvasói csoportodban, egyszerűen megigézett. Mit lehet tudni erről az ékszerdobozról? Miért őt választottad helyszínnek?

Nagyon szeretem Angliát. Tizenhat évesen jártam ott, az volt az első külföldi utam, így örök szerelemként tartom azóta is számon. Mindenképpen szerettem volna, ha ott játszódik a történet, és az internetnek hála egyáltalán nem volt nehéz rátalálnom Bibury-re. Persze, számos kisvárost megnéztem magamnak mielőtt döntöttem, de egy percig nem volt kérdés, hogy Bibury-t válasszam. Hogy miért is ezt a helyet választottam? Mert ahogy megpillantottam a falu egybeépített házait, azonnal megelevenedett előttem a történet.

Van olyan rész a könyvedben, amit jobban át kellett szerkesztened, esetleg teljesen átírnod? Ha igen, hogy élted ezt meg? Nehéz volt megmásítani az eredeti történeted?

Magán a történetvezetésen, vagy egyes részein nem változtattam, viszont az eredeti kézirat jóval terjedelmesebb volt a véglegesnél. Egyrészt, mert szeretem a hosszú, részletgazdag regényeket, másrészt, mert amikor írni kezdtem, még nem teljesen tudtam, hogy hová fog kilyukadni a történet, csak a körvonalai voltak meg.

Miután elkészült, számos javításon ment keresztül, itt-ott picit kiegészítve, vagy épp elvéve belőle, hogy végül felölthesse a végleges formáját. 😊

Nemrég szembe jött velem Carlos RuizZafon gondolata: „Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük.”

A te könyved a te lelked tükre. Véleményem szerint azon túl, hogy biztosan szereted minden mozzanatát, vannak számodra is kedvesebb részek benne. Kérlek, oszd meg az olvasókkal, melyik Nina Collins kedvence az Örökre szól című műből. És azt is elárulhatnád, hogy miért?

Ez nagyon érdekes, egyben nem könnyű kérdés. Nagyon sok van ilyen. Ami a legmélyebb nyomot hagyta bennem, talán az utolsó fejezet. De nagyon szerettem írni Willről és Rosie-ról, szerelmük hajnalán, vagy éppenséggel Auroráról és Agathéról. A kettejük barátsága, Aurora humoros természete nagyon közel áll a szívemhez.

Amikor megírtad az Örökre szól című regényedet, mi volt az, ami az utolsó betű leütésével eszedbe jutott?

Hogy ez hihetetlen. Hihetetlen, hogy megcsináltam, hogy befejeztem. Emellett kicsit szomorú is voltam. Szerettem írni ezt a történetet, nehéz volt elengednem.

Van valami olyasmi a regényeddel kapcsolatban, amit senki sem tud? Bármilyen apró érdekesség és titok érdekel.

Nem kifejezetten titok, de az egész történet arra épül, amiben nagyon szeretnék hinni. Egy olyan kapcsolódásra két ember között, ami képes túlmutatni mindenen, mégha a sorsuk útjai különböző irányba is mennek olykor.

Ismét egy kicsit bensőségesebb kérdés: elárulhatnád, van-e valami, amire nagyon vágysz, mik az álmaid?

Jelenleg az írás teljesen elsodort, így ebben látom a választ is. Szeretnék még sok történetet papírra vetni, és megörvendeztetni vele másokat is, magamon kívül. 😊 Emellett imádok utazni is, érdekelnek a különböző kultúrák. Szeretnék még sok különleges helyre eljutni.

Egy utolsó kérdés: hogyan tovább? Érdekelnének a terveid a jövőre nézve. Min dolgozol éppen és milyen könyveket várhatnak a kedves olvasók tőled? Hasonló témában írsz, vagy lesz más stílusú alkotásod?

Jelenleg A Mendez-ház című második regényemen dolgozom, ami nem kifejezetten romantikus zsánerben íródik. Ha nagyon kellene, akkor thriller kategóriába sorolnám. Emellett két másik történetet is írok egyhuzamban. Az egyik egy karácsonyi történet, a másik pedig egy, az Örökre szól-hoz hasonló romantikus regény lesz egy kis izgalommal fűszerezve.

 

Íme, a két szálon futó történet tartalma, hogy kedvet kapjatok az olvasáshoz:

Nina Collins: Örökre szól

Létezik ​egész életen át tartó igaz szerelem, ami képes dacolni az idő múlásával?
Rosie a hetvenes évek társasági elitjében cseperedett fiatal nővé, anyja szilárd, irányító kezei alatt. A szelíd, engedelmes lánynak, régen látott nagynénje vidéki birtokára kell utaznia, ahol amellett, hogy fényt derít egy súlyos családi titokra, olthatatlan szerelemre lobban a kétkezi munkából élő Williammel.
Vajon képes lesz a lány felülkerekedni a neveltetésén? Hajlandó hátat fordítani mindenkinek a szerelem nevében, és ami a legfontosabb, együtt élni a döntése súlyával?

Lou tökéletesnek tűnő házasságban élő fiatal, sikeres nő, aki maga is úgy véli, hogy férjével egy hajóban eveznek. Egy váratlan találkozás azonban fellobbantja benne a kétség szikráját. Az első pillantásra kissé ellenszenvesnek tűnő állatorvos nemcsak alapjaiban rengeti meg a nő életét, de általa megismerkedik egy férfival, akivel sorsa már
évtizedekkel azelőtt összekapcsolódott.

Az Örökre szól egy lebilincselő és megindító történet, őszinte szerelemről és rendíthetetlen hűségről, ami titkokkal megfűszerezve szinte észrevétlenül fonja össze a múltat és a jelent.

 

Én személy szerint remélem, hogy még nagyon sok alkotással örvendeztetsz meg minket a jövőben.

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre!

 

Az interjút készítette: Susannah Skiethen

Vélemény, hozzászólás?