Melinda Bald – Teadélután
Ha az ember teadélutánról hall, szinte azonnal eszébe jutnak a régi kosztümös filmek. Finom hölgyek ülnek egy rendkívül elegáns ház szalonjában, ahol a személyzet friss és kellemes illatú teát szolgál fel nekik, porcelán csészékbe szervírozva. Nos, Melinda Bald története is ezt a víziót jeleníti meg, azonban itt a pikantériát nem a tealevelek között találjuk.
A történet egy kellemes és gyorsan olvasható novella mindazok számára, akik kedvelik a múltszázadok történelmét, és nem vetik meg az erotika műfaját sem. A borító megjeleníti a történet finom eleganciáját, nincs túlbonyolítva, mégis szemet gyönyörködtet az egyszerűsége. Magát a fülszöveget az írónő nem részletezte túl, hiszen a borító és a megadott két mondat bőségesen irányt mutat, hogy mi várhat majd az olvasóra.
A cselekmény egy hölgytársaság kellemes délutáni időtöltésébe ad betekintést, ahol a felszolgált angol ital mellett, gyorsan előkerülnek a rosszmájú fecsegések is. A főszereplő Lady Elisabeth, akinek fiatal kora ellenére már volt tapasztalata a mély szomorúsággal. Mivel mind stílusában, mind életfelfogásában különbözik társasága női tagjaitól, hamar világossá válik számára, hogy talán rossz helyen keresi a szórakozást. Az erotika sejtelmesen jelenik meg a könyvben, ami nagyon könnyen képes felmelegíteni azt a csésze teát, amivel nekiülünk ennek a novellának az elolvasásához.
Most idéznék pár véleményt a novelláról a moly.hu közösségéből:
Janka196 írta: „Egy rövid történelmi erotikus novella, ami elég szókimondó, buja és szenvedélyes. Tetszett, hogy Lady Elizabeth kiállt a prűd elvárások ellen, és kimondta, amit gondolt. Igazán jót derültem a végén. :)” (https://moly.hu/ertekelesek/4475936)
Minden_hétre_egy_könyv_kihívás pedig a következő képpen összegzett:
„Ez a kis novella nagyon jó volt, teljesen más stílusú, mint a Mámortánc sorozata. 🙂 nagyon jót mosolyogtam rajta, imádtam Lady Elizabethet. 🙂 nagyon várom a folytatást. :)” (https://moly.hu/ertekelesek/4562914)
Heniko Sakka
